lovagi tornák, lovagjátékok: a lovagok harckészségét biztosító, öntudatát, tekintélyét növelő gyakorlatok. - A ~ a 11. sz. 2. és a 12. sz. 1. felében alakultak ki fr. földön, s innét terjedtek el Ny- és Közép-Eu-ba. A ~ formái: 1. tárgyakon bemutatott ügyességi gyakorlatok (buhurd); 2. csoportos összecsapások (torneamentum, ez szűkebb értelemben a lovagi torna); 3. párviadalok (tjost). A ~at vívhatták éles és tompa fegyverekkel. Ezek, főként az éles fegyverekkel vívott csoportos viadalok, nem voltak veszélytelenek. Ezért és a lovagi kultúra világias elemeinek megerősödése miatt az Egyh. tiltotta a ~at, de csekély sikerrel, mert mint hadgyakorlatokra szükség volt rájuk. Az egyh. tilalmak olyan mértékben enyhültek, amilyen mértékben a ~ az erősebb, vastag különleges tornapáncélzat, a tompa fegyverek s a lovak összeütközését meggátló sorompó - mellyel a lovagok egymással szemben párhuzamosan mozogtak - elterjedésével veszélytelenebbé váltak. Hazánkban a ~ a 12. sz. vége felé terjedtek el a kir. udvarban (Szt László, a lovagkir. legendái). Fénykoruk a 14. sz-ra tehető, de előfordulnak a 15. sz: is. Elterjedtségük kisebb, mint Ny-Eu-ban, mert a kir. udvaron kívül ritkán tartottak ~at. Minden nemes részt vehetett a ~on, zárt 'tornanemesség' nem alakult ki. Úgy tűnik, a ~nak különleges m. formái is kialakultak. A 16-18. sz: a városi polgárok is rendeztek a ~hoz hasonló viadalokat. B.A.

A m. testnev. és sport. tört. Bp., 1977:26. - Das ritterliche Turnier im Mittelalter. Göttingen, 1985. - Kurcz 1988. - Zombori 1988.